A nevelőtestület a példaképkereséssel próbálta a tanulók elé állítani a névadó személyét, igyekezett a mindenre fogékony korosztály érzékenységét a pozitív értékek felé irányítani.
A névválasztás már önmagában is nevelő értékű.
Alapos és körültekintő megfontolás után,
Weöres Sándorra
esett a választás.
Weöres Sándor alkatilag politikamentes, őstehetség, többféle korosztálynak írt, a XX. század magyar költészetében a legkitűnőbb.
Nevelési intézményről lévén szó, meghatározónak tartjuk, hogy a választott személy tevékenységével, szellemiségével tudjon hatni a fiatal korosztályra, példaértéke „örökérvényű” legyen.
A névfelvétel mérföldkő iskolánk életében, meghatározó az intézmény további működésében.
Weöres Sándor 2008-ban ünnepelte volna 95. születésnapját. A 100. születésnapján a bevezetett „Weöres Sándor napok” komoly rendezvénysorozattá nőheti ki magát.
A névfelvétel kapcsán úgy szeretnénk hagyományt teremteni, hogy az állandó, évről-évre ismétlődő programok mellett mindig egy-egy új elemet kapcsolunk be, bővítjük a programok körét.
Ezekkel a feladatokkal biztosíthatjuk a gyermekek számára a felfedezés örömét és sokszínűségét. Egyre táguló, egyre gazdagodó képet nyerhetnek névadójukról.
Weöres Sándor utolérhetetlen tulajdonsága:
„…anélkül tud a gyerekek nyelvén szólni, hogy leguggolna hozzájuk és selypítene.”
„Csak a szavak dallamaival is rögtön megfogja a gyermek lelkét.”
Névadónk emlékéhez híven a jó, az igaz és a szép terjesztői kívánunk lenni egy humánus pedagógia szolgálatában.
Weöres Sándor élete és munkássága
A 20. század legsokoldalúbb költői közé tartozik. Saját személyét sosem állította előtérbe. Elsősorban nem azzal lehet jellemezni, hogy mihez kötődik, inkább azzal, hogy mitől különbözik. Szerinte a költőnek nem kell a világ dolgaiba beleszólnia. A megértés, a szemlélődés magatartása az övé. Ezerarcú költő, aki otthonosan mozog a legkülönbözőbb formákban, korokban, szerepekben, szemléletmódokban; mindegyik az övé, de egyik sem igazán ő, mert ő éppen ez az összetettség. Rendkívüli formagazdagság, tematikai sokszínűség jellemzi költészetét, melyben a világ végtelen tarkasága tükröződik. A legkülönbözőbb szellemi hatásokat képes volt magába olvasztani, és azok segítségével kifejezni azt a költői hitét, hogy a világ valaha egységes egész lehetett. Költői feladatának tekintette, hogy ezt a hajdani teljességet a ma emberének felmutassa. Ezért törekszik egyéni létében is a teljesség megélésére, belső harmóniára a külvilág zűrzavarának ellenére.
1913. június 22-én született Szombathelyen. Édesapja Weöres Sándor huszártiszt, édesanyja Blaskovich Mária, nagyszebeni szerb családból származott. Gyermekkorát a Vas megyei csöngei birtokukon töltötte. Harminc éves koráig sokat tartózkodott itt, gyakorta végzett paraszti munkát. Pápán és Csöngén járt elemibe. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, Győrött és Sopronban végezte. Verseket már kisiskolás korában írt. Igazi csodagyerek volt. Tizenöt évesen megismerkedett Kosztolányi Dezsővel, majd Babits Mihállyal, aki közölte verseit a Nyugatban, és Kodály Zoltánnal, aki megzenésítette a tizenöt éves fiú költeményét. A nyugat vezéregyéniségének tekintette költői tehetsége alapján. 1935-ben Baumgarten-jutalmat, következő évben Baumgarten-díjat kapott. 1933-ban Pécset kezdte meg egyetemi tanulmányait. Földrajz-filozófia szakon végzett. 1939-ben doktorált. Sokat utazott, vonzották a keleti népek és vallások. Első verseskönyve, a Hideg van 1934-ben jelent meg Pécsett, saját kiadásban. Később a város újonnan létrehozandó Városi Könyvtár vezetésével bízták meg. 1943-ban felköltözött Budapestre, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. 1944 elején jelent meg a Medúza, amely az első igazi Weöres-kötet. A költőivel párhuzamos a műfordítói munkásság kibontakozása. A műfordítás 1948 után vált rendszeres kenyérkereső foglalkozásává. Elképesztően sok nyelvből és kultúrkörből fordított. A háború alatt és után Csöngén élt. 1947-ben a székesfehérvári múzeum munkatársa, majd Budapesten könyvtáros 1951-ig. 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőt. Az ötvenes években hallgatásra kárhoztatták, mert nem állt be az új rendszert dicsőítők közé. 1948 után csak műfordításai és gyermekversei jelenhettek meg. 1956 után évekig ismét ellenségesen kezelte őt az irodalompolitika. Új verses könyve, a Tűzkút 1964-ben jelent meg. Ettől kezdve végre méltóvá vált fogadtatása. 1970-ben kapta meg a Kossuth-díjat. Az utolsó években súlyossá váló betegségéig dolgozott, sorra jelentek meg új munkái. A legnagyobb sikert a Psyché című verses regény aratta. Színjátékokat: oratóriumot, játékot, tragikomédiát, bábjátékot is írt. 1989. január 22-én halt meg Budapesten.
„Legnagyobb méltóság a szeretetreméltóság” – mondta egyszer. Ennek a gondolatnak megfelelően élt.
Legfontosabb művei:
Hideg van
A kő és az ember
A teremtés dicsérete
A vers születése
Medúza
A teljesség felé
A fogak tornáca
A hallgatás tornya
A lélek idézése
Tűzkút
Merülő Saturnus
Psyché
Három veréb hat szemmel
🙂
