Hétvégén elmentünk kirándulni az osztállyal a Pilisbe.
Reggel, amikor mindenki megérkezett, el is indultunk a busszal. Az odafele út nagyon szórakoztató volt, mert sokat nevettünk egymás viccein. Érkezés után Inci néni megmutatta, merre kell menni, hogy melyik turista jelet kell követni. Az elején a túra kissé unalmasnak bizonyult, ugyanis csak sétáltunk, és semmi izgalmas nem történt. Ahogy haladtunk befelé az erdőbe egyre érdekesebbé vált. Kezdett egyre gyönyörűbb lenni a táj, de ezzel együtt a terep is nehezedett. A felfele menetet felváltotta a lefele út, és a föld igen csak csúszóssá volt. Ezért sokan elestek, de a barátommal, Líviusszal próbáltunk segíteni annak, aki kevésbé tudott, alkalmazkodni a terepviszonyokhoz. Majd odaértünk egy olyan helyre, ahol lehetett látni a Dunakanyart. Líviusszal felmásztunk különböző nagyságú sziklákra, ahonnan nagyon szépen lehetett látni az egész tájat, mikor végeztünk, beültünk egy teázóba, és ittunk egy finom forró teát, utána pedig hazaindultunk.
Nekem nagyon tetszett ez a kis kiruccanás, alig várom, hogy újra részt vehessek még egy ehhez hasonló túrában!
🙂
