Múlt héten gazdagabb lettem egy felejthetetlen élménnyel. Szerintem a valaha volt legjobb túránk volt az osztállyal. Nagy sajnálatra kevesen mentünk, de később kiderült, hogy ez nem is olyan nagy baj. Mikor megérkeztünk, azt hittük, hogy csak egy sima gyalogtúra lesz. Két óra hosszú gyaloglás után nem akartunk hinni a szemünknek. Ugyanis a hegytetőről valami elképesztően gyönyörű kilátás tárult elénk. Sokat csodáltuk a fantasztikus tájat, de indulnunk kellett. Mielőtt futva szaladtunk volna el, a tanárnő figyelmeztetett minket. Nagyon vigyázzatok lefelé! Megfogadva az osztályfőnök tanácsát szép lassan elindultunk lefelé. Sima zökkenőmentes utunk volt addig, míg egy meglehetősen veszélyes, meredek ,csúszós részhez értünk. Ott elgondolkodtunk, hogy nem tévesztettük-e el az irányt. Biztos erre kell jönni? Kérdeztük magunkban. Végül kiderült, hogy igen jó irányba indultunk. Nagyon megijedtünk, mivel szegény Bence majdnem lezuhant. Ebből tanulva nagyon óvatosan mentünk tovább, de esésekben nem volt hiány. Nagyon sokat bolondoztunk, estünk- keltünk, egyszerre arra lettünk figyelmesek, hogy a túra végére értünk.
Nagyon sajnáltuk, de tudtuk, hogy akik kimaradtak ebből, egy élményt vesztettek. Remélem lesz még ilyen fantasztikus túra!
🙂
