Több hetes készülődés előzte meg ezt a projekthetet a napköziben.
Célunk: hagyományőrzés és hagyomány tiszteletére nevelés.
Projekt témája: Mesterségem címere…
Mesterségek régen és most
Mottó: „Hagyományok ápolásában
mindig azt tartsuk szem előtt,
hogy mit meríthetünk belőle,
hogyan élhetünk
általa tartalmasabb, emberi életet.”
/ Kiss Margit /
A család elsődleges szerepet játszik a kulturális hagyományok megőrzésében, ápolásában és továbbadásában.
A modern, virtuális világban szülőknek, pedagógusoknak kell helyt állnunk és erkölcsi értékeinkben az utat megkeresni, és megmutatni a gyerekeknek.
Fontosnak tartottuk, hogy az őszi kirándulás alkalmával, tekintsük meg a tököli Helytörténeti Falumúzeumot. A múzeum vezetője-Törökné Ica néni- régi mesterségek bemutatásával keltette fel a gyerekek érdeklődését az iránt, hogy hogyan éltek elődeink. Miként segítették egymást, és becsülték meg a mindennapi kenyerüket, amiért verejtékkel dolgoztak.
Gyakorlatban is kipróbálhattuk a fazekasságot- Avar Éva fazekas mester- segítségével, és megtapasztalhattuk, hogy milyen lelket melengető munka agyagból tárgyakat formálni és alkotni.
Pályázatot hirdettünk „Mi leszek, ha nagy leszek?” címmel.
Gyerekek lerajzolták, hogy mivel szeretnének foglalkozni, ha majd felnőnek. Kulturális foglalkozásokon mondókákkal, mesékkel, dalokkal segítettük az elfeledett régi mesterségek megismerését.
Sokan más-más mesterségekről írtak és rajzoltak. Az alkotásokat az iskolai faliújságokra kitettük, ahol a szülők is láthatják.
Igazi játékélmény volt közösen játszani az „Amerikából jöttem, mesterségem címere” játékot.
Sok új ismerettel és tapasztalattal gazdagodtunk.
A hagyományok ápolása önmagában is érték. A karácsonyi ünnepkörhöz sok hagyomány kapcsolódik: például a mézeskalács készítése, hiszen régi mesterség a mézeskalács készítő is.
Advent idején kívánunk valóban megélt várakozást és készülődést az ünnepre.
2018.december 3. Napközis munkaközösség
🙂
